Külföldről haza, avagy kultúrsokk a saját hazámban

Ha már éltél külföldön hosszabb ideig, akkor ismerős lehet az érzés, ami a hazajövetelt követi: mindenki furcsán viselkedik, Te pedig kívülállónak érzed magad, mint egy igazi „alien”. Sokat hallani a kultúrsokkról, ha idegen országba költözünk, de kevés szó esik a visszatérés nehézségeiről, pedig nagyjából ugyanazt éljük át, amikor hazatérünk (leszámítva persze az új nyelv tanulását). Visszatéréskor új nézőponttal érkezünk bele a saját kultúránkba, új perspektívából látunk rá a szokásainkra, társadalmunk ilyen-olyan viselkedési szabályaira, hibáira, erősségeire. Mintha meghasonulnánk egy időre, hogy hova is tartozunk mi igazán, amolyan sem ide, sem oda állapot.


Amikor négy év után hazaköltöztem Magyarországra, a legnagyobb félelmem az volt, hogy elveszítem azt, akivé Spanyolországban váltam. Hogy „belesüppedek” majd a magyar valóságba, hogy „felszívódik” minden, amit értékes felismerésnek, tapasztalatnak gondoltam. Idővel (és nem két hetembe telt) rájöttem, hogy igenis tudok azért tenni, hogy ne veszítsem el ezt az új önmagam. Hogy van lehetőség arra, hogy megőrizzem mindazt, amit értékesnek tartok ebből a változásból.


Egy TED előadásban hallottam, hogy azok, akik évekig utaznak és egyszerre hazatérnek, nagyon nehezen viselik a „maradást", mert hiányoznak azok a rendkívül izgalmas impulzusok, amik az embert utazás közben érik. Ugyanakkor van rá mód, hogy ezt a „maradást” intenzívvé tegyük, mert a hétköznapokat is lehet intenzíven, sok impulzussal, új dolgok tanulásával megélni, csak észre kell venni, hogy mit és hogyan tehetünk ezért.