RÖPTESS BÁLNÁT!


Az elvárások korában élünk. Vagy azért, mert már az iskolában is beskatulyáznak, vagy, ha ezt meg is ússzuk, akkor megcsináljuk magunknak az elvárásaink börtönét.


Miért és hogyan?


Mindenhonnan az jön, ömlik ránk, hogy „merj, csináld, érd el, valósítsd meg”. Ennek van persze jó oldala is, hiszen a célok, a tanulás, a változás rendkívül fontos részei az életünknek, ezek visznek előre.

A rossz oldala az, hogy ha ezek mentén értékeljük magunkat, és ha súlyként telepszik ránk a megvalósítandó álmok sora. Ha te a reklámokra immunis vagy, akkor is elér valahol: munkahelyen, ismerősök révén, szinte kikerülhetetlenül villog, mint neonfény felirat: rajtad múlik!


A következő lépés az, hogy elkezded összemérni magad másokkal, vagy egy magad alkotta idealisztikus képpel, és ha ez a kép hibádzik, összeomlasz, vagy vádolod magad, hogy neked még ez sem sikerül, micsoda szerencsétlen flótás is vagy. És így és így. Ez egy olyan spirál, amit nehéz megállítani, mert könnyen kapcsol be újra a lemez.

Észrevetted már, hogy mekkora erejük van ezeknek a gondolatoknak? A gyomor összeszorul, a száj legörbül és még a könnyeid is kibuggyannak.


Mit lehet ezzel csinálni? Íme, három dolog, ami segíthet:  

  1. Ventillálj!

Mondd el másnak. Beszéld ki, hogy és miért érzed így vagy úgy magad. Már attól is jobb lesz, hogy elmondod, és valaki meghallgatja. Ugyanis, ha sokáig gyűjtöd magadban a vádló, becsmérlő gondolatokat, a te kis titkoddá válnak, egy romboló benső énné. Leplezd le, és elveszed az erejét!

  1. Állítsd meg a gyötrő gondolatokat!

Először észre kell venned, rajtakapni az önostorozó gondolatokat. Ha már látod és észleled őket, akkor tudsz majd lépni is, hisz könnyebb úgy „harcolni”, ha látod az ellenfelet. Mondd magadban, hogy "aha, megvagy!" Vagy azt, hogy "állj!" vagy, "tűnj el!". A lényeg, hogy csapj le.

  1. Cseréld le őket!

Ha már felismered a káros gondolatokat, szavakat, nyakon csíped őket, akkor ki tudod őket dobni és egy jobbra cserélni.

Ez így elég bénán hangzik? Lehet.

Ugyanakkor, ha más nem, legalább megúszod a gyomorszorítást, ha mondjuk olyanokat mondogatsz: Képes vagyok a változásra, az életem tele van kincsekkel, stb.

Ezek olyan mankók, amik kivezetnek a bántó gondolatok csapdájából. Nem helyettesítik a tetteket, a terápiát és egyéb segítséget, de nagy szerepük van abban, hogy jobban érezd magad.

És akkor már lehetsz szabadabb, bátrabb, mehetsz vagy maradhatsz.


Akár még bálnát is röptethetsz!